Mese - Sidel

Nem is értem igazán, mit keresek itt, hogy miért írok ide. Egyszerűen úgy érzem, írnom kell. Úgy érzem, ki kell írnom magamból mindent, ami a szívemet nyomja. Egészen kicsi korom óta alkotok. Óvodás korúként még csak rajzolgattam és hallgattam a meséket, amiket apukám mesélt nekem. Egy-egy alkalommal bele is képzeltem magam a főszereplők helyébe és mielőtt elaludtam volna, tovább meséltem magamnak a történetet. Ahogy nőttem, már mese nélkül is gyártottam a történeteket a fejemben, mert nehezen sikerült elaludnom. A legtöbb történet azonos helyszínen játszódott. Volt, hogy a Fővárosi Állatkertben, volt hogy Visegrád fele az egyik játszótéren, ahol gyakran megfordultunk a sulival.
Még alsóban is írogattam egy-egy rövidebb mesét, de azok így visszaolvasva elég érdekesre sikeredtek. Négy-öt éve, aztán komolyabban elkezdtem írni. Mostanra már tele van a gépem, a füzeteim az általam kitalált történetekkel. Ezek már nem azok a népmese szerű hercegnős történetek. Egy részük ugyan még mindig kitalált, de van köztük olyan, ami akár valóság is lehetne.
Eddig ezeket csak egy barátommal osztottam meg, de most lehet, hogy ide is fogok írni valamiket.